
Egy héttel a gumicsere után Gyula ismét találkozott Lászlóval ugyanabban a kávézóban. Az asztalon gőzölgött a kapucsínó, az utcán pedig már sárgás levelek suhantak végig a járdán.
– Na, megvolt a csere? – kérdezte László mosolyogva.
– Meg, képzeld. Szinte újjászületett a kocsi – mondta Gyula elégedetten. – A téligumi puhább, de hangosabb, ám mintha jobban simulna az úthoz.
– Hát persze. A jó téli gumiabroncs pont ilyen. Tapad, csillapít, biztonságot ad, de kicsit hangosabb.
Gyula belekortyolt a kávéba.
– Csakhogy a gumis azt mondta, tavasszal ne felejtsem el visszacserélni, mert gyorsan kopik, ha melegben használom. Tényleg ennyire számít?
László bólintott.
– Bizony. A téli gumi nem szereti a meleget. A puha keverék ugyan jól tapad hidegben, de 15–20 fok fölött gyorsan elhasználódik.
– Nézd, Gyula – kezdte László. – A futófelülete puhább, a mintázata mélyebb, a lamellák sűrűbbek. Ez hidegben előny, de melegben éppen emiatt kenődik, jobban melegszik, és a tapadása sem lesz egyenletes.
– Tehát nem csak a kopás miatt baj?
– Nem. A fékút is hosszabb lesz, és a kanyarokban is bizonytalanabbul viselkedik.
Gyula bólintott.
– Értem. De mondjuk, ha valaki lusta, és nem akar évi két gumicserét, az miért ne járhatna négyévszakossal? Tudod, erről már beszéltünk nemrég, de elevenítsük fel.
– Akkor vegyük át újra – mosolygott László. – A négyévszakos gumi tényleg kényelmes, de kompromisszum. Nyáron jobban tapad, mint a téli, de hidegben nem tudja ugyanazt, mint egy igazi téli gumi. Ráadásul a téligumi meleg aszfalton hajlamos „megolvadni”, szó szerint elkenődik a futófelülete. A lamellák szélei lekerekednek, így később télen sem tapad már úgy, mint újkorában. Sokan nem is sejtik, hogy a nyári használat nemcsak kopást okoz, hanem rontja a gumi téli teljesítményét is. Ezért a gumisok mindig hangsúlyozzák: szezonon kívül ne kísérletezzünk. Aki sokat autózik, vagy gyakran jár külföldre, annak nem éri meg spórolni ezen.
– Akkor csak addig használjam, amíg tényleg szükség van rá?
– Pontosan. Amint tavasszal stabilan 10 fok fölé megy a hőmérséklet, indulhat a gumicsere visszafelé.

– Na de Laci, mennyit számít ez a kopás? – kérdezte Gyula. – Nem hiszem, hogy pár hét alatt elhasználódik.
– Igazad van, nem néhány nap alatt. De laboradatok szerint, ha 25 fok fölött vezetsz téligumival, akár háromszor gyorsabban is kopik, mint normál téli használatban.
– Háromszor? Az nagyon sok.
– Igen, mert a hő hatására a futófelület lágyul, a gumikeverék elkezd morzsolódni. A mintázat gyorsabban kopik, a gumi sokkal zajosabb lesz, és romlik a gördülési ellenállása.
Gyula felnevetett.
– Tehát ha nyáron is ezzel a gumival járok, a pénzt szó szerint legyalulom az aszfalton.
– Pontosan – mondta László. – Ráadásul a fogyasztás is nő. A lágyabb anyag miatt a motor kicsit többet dolgozik, így 3–5 százalékkal is több üzemanyagot égethetsz el.
– Na, azt nem szeretném. A mai benzinárak mellett minden csepp számít.
– Akkor tartsd magad a szezonhoz. Tavasztól nyárig nyári gumi, ősztől tavaszig téli gumiabroncs, és a kocsid is meghálálja.
László közben elővette a telefonját.
– Tudod, mit mondott a gumis múltkor? Hogy a legtöbben nem is a csere időpontját rontják el, hanem az ellenőrzést hanyagolják el.
– Mire gondolsz?
– Arra, hogy évente legalább egyszer érdemes átnézetni az abroncsokat, nemcsak cserélni. A nyomás, a futófelület, az egyenletes kopás mind árulkodó.
– Ez igaz – ismerte el Gyula. – Tavaly például az egyik kerekem oldala kezdett repedezni.
– Látod? Az a hőingadozástól is lehetett. A téligumi és a nyári gumi különböző anyagösszetétele miatt másképp öregszik. Egy jó gumiszerviz ilyenkor nemcsak átszereli, hanem megnézi, megéri-e még visszatenni jövőre.
– És ha nem? – kérdezte Gyula.
– Akkor cserélni kell. De gondolj bele: a gumi az autó legfontosabb biztonsági eleme. Nincs értelme spórolni rajta.
-Azért furcsa – mondta Gyula. – Télen mindenki a téligumit dicséri, nyáron meg szidja.
– Mert minden a körülményektől függ – magyarázta László. – Télen életmentő lehet: rövidebb fékút, jobb tapadás, stabilitás. De amint a hőmérséklet felkúszik, a szerepek megfordulnak.
– A nyári gumi hidegben csúszik, a téli melegben kopik.
– Olyan ez, mint a téli és nyári ruha. Nem abban mész ki júliusban, amiben januárban sétálsz, igaz?
– Jó, jó, értem, Laci. Csak hát a kocsit nem olyan egyszerű „átöltöztetni”.
László nevetett.
– Igaz, de ha időben bejelentkezel a gumiszervizbe, az egész nem több fél óránál.

– Egyébként – folytatta László –, ha már ennyit beszélünk róla, érdemes pár dolgot megfogadni, hogy tovább bírja a gumi.
– Hallgatlak – mondta Gyula.
– Először is, mindig tartsd a gyári nyomást. Ha alacsony, jobban kopik. Másodszor, ne tedd el a téli gumit koszosan: mosd le, és hűvös, sötét helyen tárold.
– És ha a gumisnál hagyom tárolni?
– Az a legjobb. Ők szakszerűen, fektetve, jelölve tárolják. Tavasszal úgy kapod vissza, mintha új lenne.
Gyula bólintott.
– Akkor idén ezt is megoldom. Ráadásul a gumicsere így nem csak rutin, hanem egy kis gondoskodás az autómról.
– Aki figyel az abroncsra, az az életét védi vele.
És egy fontos megjegyzés: a tárolás helye sem mindegy. A téligumit ne tedd ki napfénynek vagy hőforrás közelébe, mert az UV-sugárzás és a hő kiszárítja az anyagot, a gumi megrepedezik. Ha garázsban tartod, tegyél alá kartont vagy gumi alátétet. Az apró figyelmességek akár egy plusz szezont is jelenthetnek az élettartamban.
A nap már lemenőben volt, a levegő hűlt. Gyula beindította az autót, és elmosolyodott.
– Tudod, mit vettem észre, Laci? – kérdezte. – Amióta jobban odafigyelek ezekre, sokkal nyugodtabban vezetek.
– A biztonság érzése nem véletlen. A téligumi télre való, a nyári gumi nyárra. Ha nem kevered össze őket, a kocsi, a pénztárcád és a lelkiismereted is megköszöni.
Ahogy elhajtott, lehetett hallani a gumiabroncsok hangját. Az új abroncsok még illatoztak, és Gyula valahogy tudta, hogy most tényleg minden rendben van.
A következő kávéjuk mellett már valószínűleg arról beszélgetnek, mikor érdemes visszarakni a nyári gumikat, de az már egy másik történet lesz.