

Gyula és László egy októberi délelőttön ültek a presszó teraszán. A levegőben már benne volt az ősz íze, de a nap még erőtlenül próbálta tartani a nyár maradékát. László kortyolt a feketéből, majd a barátjára nézett.
– Te, Gyula, mondd csak, lecserélted már a gumit?
Gyula vállat vont.
– Még minek? Nappal tizenöt fok van, reggel meg csak kicsit hűvös.
László felnevetett.
– Aztán két hét múlva meg a tükörsima nyárival fogsz korizni a parkolóban.
Gyula elmosolyodott, de érezte, hogy van benne igazság. Október végén Ausztriába készült a családdal, és tudta, hogy ott a téli gumi nem játék: kötelező októbertől áprilisig. Ha nincs fent, a rendőr nemcsak megállítja, hanem helyben meg is bünteti.
– Jó, jó, majd felrakom – mondta végül. – De azért hadd ne tolongjak most a gumisnál.
Azt hiszed, van időd – csóválta a fejét László. – A gumicsere pont olyan, mint a fogorvos: aki halogatja, az mindig rosszkor kerül sorra.

– Nézd, Gyula, minden évben ez megy – kezdte László. – Október közepén mindenki egyszerre kap észbe, aztán a gumiszerviz tele lesz. Három órát vársz, és még kávét sem adnak.
– Na, pont ezért nem sietek – nevetett Gyula. – Majd megyek, amikor csend van.
– Csakhogy akkor már lehet, hogy csúszik az út – vágta rá László. – És ne feledd, a nyári gumi hidegben keményedik, elveszíti a tapadást. Egy hirtelen fékezés, és már ott a baj.
A gumicsere nem csak kényelmi kérdés. A téli gumiabroncs más anyagból készül, mint a nyári. Lágyabb keveréke miatt 7 fok alatt is rugalmas marad, jobban kapaszkodik az aszfaltba, és rövidebb fékutat ad.
– Tehát nem a hó miatt fontos? – kérdezte Gyula.
– A legtöbb ember azt hiszi, hogy csak akkor kell téli gumi, ha havazik. Pedig az igazi ok a hőmérséklet.
A hideg reggelek, a ködös utak, a párás szakaszok mind veszélyesek lehetnek. Egy 80 km/órás fékezésnél téli gumival akár 10 méterrel rövidebb a fékút. Ez nagyjából két autóhossz – és ennyi néha elég ahhoz, hogy ne történjen baleset.
– Szóval nem a hó, hanem a fizika – mondta Gyula.
– Így van – bólintott László. – Az abroncs nem csak egy egyszerű gumidarab. Az az autó és az út közti egyetlen kapcsolat.
– Ahaaa, ez a híres 7 fokos szabály – morfondírozott Gyula. – De ez mennyire pontos?
– Elég pontos – mondta László. – Amikor a napi átlaghőmérséklet tartósan 7 fok alá esik, a nyári gumi egyszerűen megkeményedik. Mintha fából lenne. A téli gumi viszont ilyenkor érzi igazán elemében magát.
– Tehát ha reggel hat fok van, délután meg tizenhárom, az már elég indok a cserére?
– Igen, mert a reggeli jég, párás út, árnyékos szakasz már elég ahhoz, hogy megcsússz. Nem kell havazás, elég egy rossz kanyar vagy nedves útszél.
László a kávéspohár szélét forgatta.
– Tudod, mi a legnagyobb tévhit? Hogy a 7 fok csak egy marketingfogás. Pedig ez valós mérés: a gumikeverék viselkedése megváltozik, a tapadási együttható leesik. Olyan ez, mint amikor a cipőd talpa megcsúszik a jégen. A különbség csak annyi, hogy itt egy másfél tonnás autóról beszélünk.
Gyula hümmögött.
– Mondjuk, Ausztriában nem is kérdés.
– Ott nem. Ott a 7 fokos szabály nemcsak tanács, hanem törvény. Ha október és április között télies az idő, és nincs téli gumid, megbüntetnek. Ráadásul a biztosító is visszadobhatja a kárt, ha nem megfelelő abronccsal mentél.
– Hát, akkor jobb, ha időben foglalok.

– Na, látod – mosolygott László. – Ezt akartam mondani. Most még van hely, de jövő héten már a fél város a gumisnál fog toporogni.
– Nem is értem, miért csinálják ezt az emberek minden évben – csóválta a fejét Gyula.
– Mert az első hideg mindig meglep. Azt hiszik, ráérnek, aztán hirtelen mínusz egy van reggel, és mindenki pánikban telefonál.
A gumiszervizek ősszel gyakran túlterheltek. Egy rutinos autós már szeptember végén foglal időpontot, főleg, ha az abroncsokat is cserélni kell.
– Gondolj bele, ha most mész, még kényelmesen megvizsgálják a futóművet is – mondta László. – Ha valami gond van, nem az első fagyban derül ki.
– Az is igaz – bólintott Gyula. – Emlékszel, hogy tavaly hogy megcsúszott a kocsim az emelkedőn?
– Az is az utolsó pillanat volt.
A jó gumiszervizben nemcsak cserélnek, hanem tanácsot is adnak: mikor kell új abroncs, mennyi a mintázat mélysége, és érdemes-e egyáltalán a régi gumit visszatenni. A 4 mm alatti profilmélység már nem biztonságos.
– Szóval nem elég csak átmenni a télbe, fel is kell rá készülni – zárta le László.
– Figyelj, Laci – kérdezte Gyula, miközben elküldte az időpontfoglalást. – És szerinted a négyévszakos gumi tényleg megéri?
– Attól függ. Városban, ahol ritkán esik a hó, és évente tízezer kilométert mész, simán elég lehet. De ha sokat autózol, vagy kimész külföldre, a téli gumi a biztos választás.
– Tehát nekem, aki Ausztriába indul, nem kérdés.
– A négyévszakos egy kompromisszum. Mindenre jó egy kicsit, de semmiben sem tökéletes. A téli gumi viszont arra van kitalálva, hogy hidegben és hóban is tapadjon.
László elmosolyodott.
– A négyévszakos olyan, mint a túracipő: kényelmes, de nem vinnéd el vele a hegycsúcsra. A téli gumi meg a bakancs – nehezebb, de oda való.
– Jó hasonlat – nevetett Gyula. – Akkor én most bakancsot húzok a kocsira.
Ahogy elindultak az autóhoz, Gyula már kicsit másképp nézett a kocsira. Tudta, hogy a gumicsere nem csupán szezonális nyűg, hanem a biztonság alapja. Egy-egy apró döntés, ami a baleset és a nyugodt utazás között húz határt.
– Szóval, október végén Ausztria, mi? – kérdezte László.
– Igen, a családdal. De most már téli gumival, ahogy kell – mosolygott Gyula.
– Úgy van. Mert a biztonság nem azon múlik, mikor jön az első hó, hanem azon, mikor döntesz felelősen.
A szél hűvösen lengette meg az újságot az asztalon. Gyula még egyszer visszanézett a kávézóra, aztán elindult. A nap már alacsonyan járt, de ő valahogy könnyebbnek érezte az autó indítását. Talán mert tudta: idén nem fogja az utolsó pillanatra hagyni.